Üdvözlök mindenkit!  Minden kedves látogatómnak csodaszép napot kívánok! És köszönöm a látogatást!

Véleményeket nyugodtan küldhettek a: macikababa@citromail.hu e-mail címemre!

"Élj úgy, mintha nem lenne holnap!"

"Soha ne bánj meg semmit, mert amikor megtetted, boldog voltál!"

Ezt a honlapot csak úgy szórakozásból hoztam létre és remélem egyszer úgy fog kinézni, ahogy én azt elképzeltem! Persze erre időt is kellene szánnom, hogy elkészüljön, de...!

Addig is türelemet kérek!

:)

2010. március 16. - fejlődésnek indult honlapom :)

felkerült önéletrajzom első része, amit természetesen még folytatni fogok

olvashattok családomról

Hamarosan felteszem kedvenc fotóimat, idézeteimet, verseimet is!

2010.03.16. 18.20. - alakulnak már a képeim is! :)

2011. 11. 27. - amiről eddig még nem írtam, Titkok címszó alatt !!!

                            tanulságos történet lehet azoknak, akik elolvassák

2011. 12. 08. 22óra 24perc- ma 10 hónapos a kisbabám - boldognak kellene lennem, de...

Mondja meg nekem valaki, hogy miért hiányzik ennyire az elvesztett szerelmem! Rettenetes fájdalmat érzek, azt hittem ez idővel múlni fog, de egyre rosszabb. Nem értek semmit!

Tavaly ilyenkor boldogan készültünk a karácsonyra, minden ajándékot együtt vettünk meg. Imádta a vásárlásokat! Ilyenkor mind a ketten kicsit kikapcsoltunk.

Egy gyönyörű gyűrűt kaptam tőle ajándékba, amit most is hordok. Mindig meg tudott lepni valamivel. Legtöbbször virágot kaptam, mert ő is imádta a virágokat! S most egyedül kell lennem.

Csak az emlékeket hagyta itt nekem!

S egy csöpp vért, mely kisbabánkban csordogál.

Miért nem tud nekem senki segíteni, miért nincsenek válaszok a kérdésekre, máskor olyan okosak vagyunk, most miért nem?

Miért nem tudtam helyrehozni az életét, miért nem kaptam időt, hogy segítsek neki? Azt hittem, hogy én majd elfeledtetem a fájdalmait, hogy minden jóra fordul, de nem hagyta!

Miért nem tudott tovább küzdeni, s nekem miért kell ezt kibírnom! Miért nem akart már élni? Mit tettem ellene, hisz próbáltam a kedvében járni! Próbáltam 100%-ig odatenni magam, hogy helytálljak, de akkor miért?

Miért nem segített nekünk a jó isten odafentről. Miért csak ennyi időt kaptunk együtt? Miért nem lehetett igazán boldog? Hisz jó ember volt. Most sem tudok rá haragudni, mert imádtam és most is imádom őt, akármit tett is, akkor is szeretem, ha itthagyott a bajban.

S miért hallgatnak a bűnösök, miért nem mernek kiállni, s megmondani az igazat?

Tudom, hogy bűnösök voltunk, de mi csak boldogok akartunk lenni, mert szerettük egymást. 1,5 évig küzdöttünk azért, hogy együtt legyünk, s csak 1év boldogságot kaphattunk. Csodálatos napokat élhettünk át, de miért csak ennyit? Miért van az, hogy mások évekig lehetnek együtt, sokan még a tiszteletet sem adják meg a másiknak, nemhogy szerelmet érezzenek, s azok mégis évtizedeket lehetnek együtt.

Nekünk csak ennyi járt?

Odafent együtt lehetünk majd?

Legszívesebben utána mennék, de itt van a családom, akik szeretnek s nem okozhatok ekkora fájdalmat én is, én nem futamodhatok meg, nekem ki kell bírnom.

Tud nekem valaki válaszokat adni?

Talán a jó Isten majd egyszer válaszol, s talán egyszer megtudom, hogy mi történt szeptember 30-án.

2011. 12. 09. - néha nehéz, de egyszer mégis be kell látni, hogy az embert milyen sok buta ember veszi körül, főleg azoknál nehéz belátni, akiktől eredményeket vártunk, akiben megbíztunk. S sajnos kiderül, hogy az orrukig sem látnak. De jobb később, mint soha ezzel szembenézni. S szerencse, hogy ezek az emberek már távol vannak tőlem, de nagyon sajnálom is őket. Ha engem egyszer megtagadna az anyám, soha nem tudnék ránézni, megbocsátanék, mert az anyám, de megbízni benne? S hogy még én nyaljam a seggét. Hát sajnos vannak ilyen emberek! De majd évek múltán, ha majd nehéz lesz az élete a saját anyja miatt, akkor majd belátja, hogy mekkorát tévedett!

Miért van az, hogy sok embernek nagy a szája, s amikor kell, nem mer szólni!

S miért van az, akinek hallgatnia kellene, az pedig járatja a száját!

Ráadásul olyan emberek akarnak okosnak mutatkozni, akiknek se iskolája, egy büdös éve sincs bedolgozva, nem gondoskodik a családjáról, csak a pénz kell!- ha ilyen lennék, inkább elbújdosnék!

De akkor, hogy lehet az, hogy mégis az ilyen anya a jó, aki meglopja a saját gyermekeit, s odaadja vad idegen emberek kezébe?

Csak én látok rosszul, nekem ilyen hülye a felfogásom? Csak én nem akarom ezt megérteni?

De szerintem nem!

Én gondoskodó családban nőttem fel, ahol mindig szerettek, s szeretnek most is, s mindig kiálltak mellettem és a testvéreim mellett.

Az én anyukám és apukám a világ kincséért sem adott volna minket oda. Lehet nem voltunk milliomos soha, de meg volt mindenünk, tanulhattunk, tisztán jártunk, soha nem éheztünk, de legfontosabb, hogy szeretnek minket a szüleink!

2011. 12. 13. 21óra 53perc  - fáradt nap volt a mai. Telefon ide-oda, rohanás, munka.

Próbálom magam összeszedni, néha sikerrel, néha elcsüggedek.

Ha hallok egy szép számot, vagy egy olyan dalt, amit a párom is szeretett, vagy olyan a története, elsírom magam. Közös dalun volt Fekete Dávid - Valami új c. száma, ami tényleg rólunk szólt.

Most pl. Tolvaj Renáta számain sírom el magam hamar.

Még mindig nagyon nehéz nélküle, nagyon hiányzik, s tudom, ez sokáig így is lesz, s még nehezebb is lesz.

Sokszor bűntudatom van, ha véletlenül elnevetem magam, mert úgy érzem, nekem ezt most nem szabad. Nincs jogom nevetni és örülni, hisz az egyetlen szerelmem már nincs velem.

Próbálok készülni az ünnepekre, tudom, nehéz lesz, de megpróbálom szebbé tenni. Holnap akarok menni karácsonyi ajándékokat venni, mert bevallom, még egyet sem vettem meg, de az ötletek már megvannak, csak vásárolnom kellene, no de mikor? Mindig közbejön valami. No de remélem holnap!

Ma este csak ennyit írok, mert még tanulni akarok!

Szép estét mindenkinek!

2011. 12. 20. 22.36. - szép estét kívánok mindenkinek!

Lehet másoknak nem, de a mi életünkben igazán nagy dolog, ma ivott Leila először tejet, (eddig ugyanis nem mertem neki adni, a tejérzékenység miatt), de szerencsére nem történt semmi gond. Nagyon ízlett neki, este is azzal aludt el tápszer helyett. Reméljük nyugodtabban fog aludni, s nem lesz olyan éhes éjszaka, mint szokott.

Kibújt még egy fogacskája hegye, úgyhogy mostmár 3 apró pici foga van. Bár nálunk kicsit minden késik, de nagyon örülünk, megszenvedtünk értük. A haja is kezd már nőni, de kislány létére még azért kicsit kopaszocska. De attól nagyon szép kis csajszi.

Nagyon bátor baba ám, bár még 10 hónapos, de ha lehetne, ő már egyedül járna. Néha el is felejtkezik kicsit magáról, s elengedi azt amibe épp kapaszkodik és akkor puff. De sírás az nem nagyon van, körbe néz és megy tovább :)!

Talpra esett kis csajszi, egyre figyelmesebb és ügyesebb, bár néha van egy kis makacsság és akaratosság, mint az anyukájában.

Ez lenne a mai legfontosabb, de persze nem csak a mai, hanem mindennap legfontosabb dolog a kislányom, Leila!!!!

2011. 12. 22. 23.13.

Sikerült tegnap megvenni a karácsonyi ajándékokat, még apukámnak kell vmit néznem. Holnap süteményeket sütünk anyukámmal és Leilával, mert ő aztán már igazán szeret a konyhában tevékenykedni.

Az én karácsonyom nagyon szomorú lesz, de megpróbálok erősnek látszani majd, hogy akiket szeretek, legalább azok boldogok legyenek! Kislányom első karácsonya lesz, úgyhogy mindent el kell követnem, hogy ő örüljön!

Sajnos fodrászhoz nem jutottunk el anyukámmal, majd a két ünnep között. Akkor legalább kilövetjük picurka fülét is!

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Leilának fog-e tetszeni a karácsonyfa, szépen felöltöztetem neki, kivilágítom, karácsonyi cd-t fogunk hallgatni. Vettem neki külön szaloncukrot, így ő is megkóstolhatja majd! A süteményeknek biztosan fog örülni, mert enni azt szeret!

Mindenkinek jó készülődést kívánok! Teljenek ezek a napok is békés hangulatban!

2011. 12. 24. 22.48. - szent este van. Végre esik a hó. Már szép fehér minden, pedig mindenki fekete karácsonyt jósolt. De így szép az ünnep, így az igazi, fehéren.

Elég jól telt a mai napom, elkészültünk a végleges karácsonyi menüvel, karácsonyfadíszítés, rokonlátogatás, ajándékozás. És el is telt a mai nap, így szerencsére nem nagyon volt időm a szomorkodásra!

Persze sokszor visszagondolok a múltra, a tavalyi karácsonyra, hogy tavaly ilyenkor még Leila a pocakomban volt, még öten készültünk a karácsonyra, tavaly még Jancsika és a párom is segített a díszitésben. Most pedig egyikük sincs velem.

Ma unokaöcsém Márk segített, míg Leila aludt, gyorsan felöltöztettük.

Holnapra még egy kis kültéri díszítés maradt.

Apukám is meglepett minket, elkészítette azt, amit régóta tervezett. Egy különleges lámpást csinált az udvar közepére, de nem mondom el a titkát. Az tuti, hogy akik elmennek az utcán, jól megnézik, hogy mi világít a mi udvarunkon. :) No de a titok a miénk marad! Az tuti hogy csodaszép és különleges. És az én drága apukám készítette!

Holnapra pihenést terveztünk anyukámmal, de hogy mi lesz belőle az majd kiderül. Délután jönnek majd el tesómék egy kis családi beszélgetésre!

Kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket!

Kívánom,hogy akik odafent vannak, azoknak is legyen boldog az ünnepük, s lélekben legyenek velünk, s vigyázzanak ránk onnan fentről, mert tudom és hiszem, hogy látnak minket, ha igazán szerettek minket az életben!

2011. 12. 26. - soha nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Azt hittem, az idő múlásával csökken majd a fájdalom, de ez mindig egyre nagyobb lesz. Mostmár nagyon nehezen viselem szerelmem hiányát, én nem tudok nélküle élni. Ahányszor ránézek a kislányomra, mindig megkérdezem, hogy tudott minket itthagyni. Hullanak a könnyeim!

Miért? Miért? Miért?

Ordítani tudnék a fájdalomtól, ha kérhetnék a jó Istentől vmit, azt kérném, hogy adja nekem őt vissza, mert én nem tudok és nem is akarok nélküle élni. Soha nem szerettem és nem is fogok úgy szeretni senkit, mint őt.

Feláldoztam érte mindent, nekiadtam mindenem, akkor miért nem volt elég, mit kellett volna még tennem. Nem tudom, mit rontottam el. Nagyon hiányzik. Nem értek már semmit. Miért hagyta hogy beleszeressek, miért akarta a kislányunkat, miért mesélt az álmairól, a terveiről, miért tervezett velem közös jövőt, miért? Akkor miért adta fel?

Segítsen már valaki! Adjon már választ valaki! Miért nem segít senki?

Miért hagyott itt? Nekem szükségem van rá, hisz neki szültem ezt a csöpp kislányt, neki adtam a fiatalságom, feladtam a munkám érte és hazajöttem Pestről, megharcoltunk a szerelmünkért, már nem sok kellett volna és helyrejöttünk volna, de akkor neki miért nem volt jó, miért nem mondott semmit.

Este vele álmodtam. S talán ezzel akart nekem üzenni, hogy a lánya tényleg félrevezetett minket.

Az álmomban veszekedtünk a lánya miatt, aki engem mártott be ő előtte, a párom először neki hitt, de aztán bizonyítékokat mutattunk neki, s belátta, hogy nekem van igazam. S az álom végén csak a szomorú arcát láttam, ahogy a konyhában ül, s én óriási fájdalmat éreztem, még akkor is amikor felkeltem.

Azt mondják, az álmomban el fogja nekem mondani,hogy miért tette. Talán ezzel is üzent, hogy megbánta amiért nem hallgatott rám a lányával kapcsolatban, aki hülyére vett minket. De már késő!

Most álmodtam vele ötödjére halála óta, s én az álomban mindig kerestem a nyakán a kötél helyét, de nem szóltam senkinek, neki sem róla, csak én tudtam. Volt mikor láttam, volt mikor olyan pulóver volt rajta, hogy nem látszott, s volt mikor megkérdeztem tőle, hogy nem fáj?

Fogalmam sincs, hogy mit jelentenek ezek az álmok, probálok rájönni, hogy mit jelenthetnek, ha netán ő akar nekem üzenni!

Ha egyszer beszélhetnék vele, csak azt kérdezném, hogy szeretett-e engem igazán, s azt, hogy miért tette? Remélem választ kapok még, s talán kicsit meg is nyugodnék, de addig biztosan nem fogok, csak a halál fog már nekem megnyugvást adni!

Tudom, hogy nem adhatom fel, de ekkora fájdalmat én nem bírok cipelni, s még el sem tudom mondani senkinek sem, mert nem akarok másokat terhelni a gondommal.

Gondoltam már rá, hogy el kellene mennem egy pszichológushoz vagy pszichiáterhez, az talán majd segíteni fog.

S arra is gondoltam, hogy fel kellene keresnem egy jóst, aki segítene nekem, s kapcsolatba léphetnék a párommal, hogy válaszokat kapjak!

Most, hogy kiírtam magamból, s közbne kisírtam magam, kicsit könnyebb, de olyan érzés, mintha egy tonnás kő nyomná egyfolytában a szívem, s nem hagyná, hogy dobjon. Mekkora fájdalmat és mennyit bír el az ember és mennyit kell még?

Szeretlek Husi, remélem látsz fentről és vigyázol ránk! Szeretlek!

Soha nem fogok olyan szerelemmel senkit sem szeretni, mint téged! Te voltál és te leszel örökre az egyetlen! Gyere vissza hozzánk! Gyere vissza! Mindent megadok és megteszek, csak gyere vissza! Megoldunk mindent, csak gyere haza, mert mi várunk rád!

2012. 01. 06. 22.19.

Kicsit megkésve: Boldog Új Esztendőt Kívánok minden kedves látogatómnak!

Ma már vízkereszt van!

Őszinte leszek, én már ilyenkor a tavaszt várom. Próbálok előre nézni, tervezni, bár tudom, hogy nem jó előre tervezni, hisz Isten végez mindent.

Elkezdtem olvasni a Bibliát, hisz azt mondják, hogy abban mindenre választ kapunk, de lehet igazuk van. Még csak 100 oldalt olvastam el, de tényleg úgy tűnik, hogy minden le van írva benne a világról, ami fog történni. Remélem, én is választ kapok majd sok kérdésemre, s már néhányra találtam is választ hitem szerint. Lehet, hogy nem egyforma vallásúak vagyunk, s így nem is mondhatom mindenkinek, hogy olvassátok el, csak ajánlani tudom.

Például keresztény vallásom szerint hiszek abban, hogy a halál után a jók a mennyországba, a rosszak és bűnösök pedig a pokolba kerülnek. Le van írva, hogy a mennyországban úgy élnek azok, akik oda kerülnek, mint az angyalok. Nincs hovatartozás, nincs házasság és együttélés, csak boldogság van, amiért itt a földön kell megszenvednünk.

Én ebben hiszek, s talán így van értelme az emberi élet szenvedéseinek, a halál után majd megpihenünk, s mindenki megkapja méltó jutalmát, legyen az jó vagy rossz.

Ezért próbálok én most úgy élni, hogy helyre hozzam hibáimat, hogy méltó legyek arra, hogy az Úr beengedjen engem országába.

Lehet kicsit most furán hangzik amiket írok, de ennyi fájdalom után, most a vallás nyújta a legfőbb lelki támaszt számomra, amiben talán megnyugvást is találok.

Az Isten tudja, hogy mire van szükségünk, kérnünk sem kell, ő segít, csak hinni kell. Én minden este imádkozom, nem sokat, csak a Miatyánkat mondom el egyszer vagy kétszer, de a Biblia azt is leírja, hogy nem kell könyörögnünk, magyarázkodnunk Isten előtt, hisz ő látja a lelkünket, s mindennapjainkat.

Január elsején a párom megjelent megint álmomban, s szólt hozzám. Bocsánatot jött kérni, hogy itt hagyott, s azt mondta, hogy hibázott. Rosszul döntött, mert most az égből látja, hogy mi történik, s rájött, hogy rossz emberekben bízott, (nem akarok neveket említeni), s kért, hogy had jöjjön ide haza, ahol most mi vagyunk, mert ő soha nem tud már visszamenni a régi házába, hisz onnan mindent (még a mosdókat is) elvittek azok, akik úgy érezték, hogy az övék. (Hozzáteszem, hogy a valóságban is próbálnak mindent elvinni, mert azt  hiszik, amiért a párom dolgozott az övék, nem pedig a gyerekeké.)

Reggel mikor felébredtem, az érzelmek még meg voltak bennem, hirtelen nem is emlékeztem, hogy mi volt az álmom. Fájdalmat és megnyugvást is éreztem egyszerre. Ez volt a hatodik álmom már vele, mióta meghalt. Mindenki azt mondja, hogy álmomban fog elmondani mindent nekem, de csak akkor, ha igazán szerettem és szeretem.

Ez után az álom után kicsit jobban érzem magam, úgy érzem, hogy lát minket onnan fentről, s látja, hogy mi van idelent, hogy senki nem foglalkozott vele rajtunk kívül,most is mindenki csak azt akarja, hogy engem és kislányomat megfosszon mindentől, azzal pedig senki nem foglalkozik, hogy a párom már soha nem lehet velünk, s azzal, hogy a vagyon nem minden, ha a szeretteink nem lehetnek velünk.

Csak azt az egyet bántam meg, hogy Jancsikát nem vállaltam el, hogy felnevelem, hisz ő imádott és én is imádom őt.

Unokaöcsém ha átjön,mindig rá gondolok, két év van köztük, ő is abba az iskolába jár, ahova Janek járt. Azért ment abba a suliba, hogy Janekkal lehessen, de Janek már nincs. Hiányoznak a nevetései, ahogy Leilával játszott, a közös tanulások, minden nap kikészítettem a ruháit, sokszor segített a konyhában, imádta a süteményeket, főleg az almást, meg a túrós zsemlét. Az iskolában is szeretett ezekkel dicsekedni, büszke volt arra, hogy ő milyen finomat vihet a suliba. Próbáltam neki mindent megadni, de főleg a szeretetet, hisz abban nagy hiánya volt. Mikor odamentem hozzájuk, nagyon sírós volt, de aztán pszichológushoz járattuk, s nagyon sokat segített neki. A tanulásban is nagyon jól haladt, matekból már kész zseni volt, bár megszenvedtünk érte.

Ha visszacsinálhatnám, akkor őt örökbefogadnám, sokszor gondolkodom rajta most is, hogy vissza kellene hoznom. De ha a jó Isten azt akarja,hogy velem éljen, akkor visszaadja majd őt nekem.

Mára ennyit! Hamarosan jövök!

Addig is tervekkel és megvalósításokkal teli új évet kívánok!

2012. 01. 22.   22.14.

Szép jó estét kívánok mindenkinek!

Minden nap csalódik az ember, de ez már megszokott. De egy emberben ennyit csalódni és még ő a jó ember.

Drága Krisztácskáról kell most írnom, remélem ő is fogja olvasni.

Igen, ő az akit annyira szerettünk, akiért mindent megtettünk volna, s igen, ő az aki lepaktál az ördöggel, azért hogy az ő lelkiismerete tiszta legyen. Hát azt megígérhetem, hogy nem lesz az, mert a jó isten mindent lát onnan fentről, s tuti, hogy a szeretett párom is látja, hogy ki miatt hagyott itt minket.

Nagyon jól játsza a szerepét, de meddig lehet ezt játszani, hisz már sokan leleplezték, köztük én is, bár sokszor azt mondom, hogy bár ne tettem volna, hisz akkor szerelmem még mindig élne.

Nagyon fájt neki, hogy szeretett lánya ennyit hazudott. Ő jól tanul, neki céljai vannak, ő mennyit segít otthon. Hű de nagy szavak, csak tettek nincsenek mögötte. Délután 2től este 8ig netezni, majd aludni tényleg fáradságos munka, hogy sajnálom szegényt, mi lesz vele, még belerokkan a sok gépezésbe.

Csak azt nem értem, az ilyen emberek nem félnek Istentől, nem félnek, hogy a sors őket is utoléri, hogy majd megbűnhődnek mindenért? Mi boldogságát leli az ilyen ember abban, hogy másokat tönkretehet. A pszichológus szerint ez bosszú azért, amiért ő beteg, a családja pedig egészséges, pontosabban nincs olyan betegsége mint neki. De könyörgöm, ki akarta, hogy ő beteg legyen. Ha lehetett volna választani, akkor ő is egészséges lenne, de nem lehetett.

Szeretném azért egyszer megkérdezni tőle, hogy megérte? Megérte hazudni, tenni a szépet, jól játszani a színésznői szerepét? Hisz senkije sem maradt, csak az öccse és a gyámjai, de a jó istent minden nap megkérem, hogy az ő szemük is nyíljon ki, mert ha Krisztán múlik, akkor ők az őrületbe fognak kerülni.

Üzenem neked Kriszta, ha apa lát onnan fentről minket, márpedig tudom, hogy lát mindent, akkor hullanak a könnyei, mert a szeretett lánya ennyire átverte, s ráadásul azokkal álltál most össze, akiket miattad dobott ki a házából, hogy te boldog és nyugodt lehess. Ráadásul azok követelnek most, akiket elzavart a házából. Mindig is azt akarta, hogy az ő szeretett szüleitől örökölt háza a kisfiáé legyen, s most lehet, hogy a gyűlölt lánya fog benne lakni.

Csak arra kérem a jó Isten,hogy mindenkinek adja meg azt,amit érdemel, bűntesse meg azokat, akik ennyire átvertek engem és a lányomat.

Persze könnyű engem hibáztatni, aki odaadta mindenét ennek a 3 embernek, aki boldoggá akarta tenni őket.

De mit ér a küzdelem, a harc, ha nincsenek támogatók, csak jó színésznő és ellenség van, aki most, mikor szólni kellene, akkor elbújik, hallgat.

Az az egy biztos, hogy Kriszta lelkiismerete soha sem lesz tiszta, amíg nem fogja elmondani az igazat, ha pedig most ő annak érzi, akkor majd a jó isten megbűnteti, de így is úgy is meg fogja bűntetni, hisz a bűnösök megkapják méltó jutalmukat, a gyehenna tűzén fognak égni -

"s lesz ott nagy sírás, jajgatás"!!!

Oldal: Kezdjük
Varga Zsuzsanna - © 2008 - 2012 - vargazsuzsanna.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: